Huszonnyolc óra

Sajtos-chilis tallérok

Mostanában extra-hiper-szuper elfoglalt vagyok. Hozzáteszem, az időmenedzselésem is elég ramaty. Nem igazán tudom megszokni a késő délelőtti munkakezdést, a reggeli 2-3 szabad óra csak úgy elfolyik minden hasznos tevékenység nélkül, munka után meg hipp-hopp vége a napnak. Ilyesmit csak sokkterápiával lehet gyógyítani, szóval bevállaltam három tortát a hétvégére. Ilyenkor mindenki ünnepel valamit? Nálunk például lesz születésnap, névnap, és a grande esemény: az ősök idestova negyven éve házasok, ezt pedig nem lehet családi hepaj nélkül elmúlni hagyni. Természetesen oda is a kedves leányuk készíti a tortát, már ha el tud vánszorogni valahogy a hétvégéig. De még mielőtt megsajnálnátok, hogy mekkora hajcsár szüleim vannak, megnyugtatok mindenkit: én vállaltam, önként és dalolva. Majd biztos kihagyok egy ilyen jó alkalmat a praktizálásra...! Remélem fényképes beszámoló lesz, mert az azt jelenti, hogy sikerült a projekt. Így vagy úgy, a vasárnap már a gőzkieresztésé lesz, és bőszen tervezzük, hogy kiakasztjuk a karótnyelt szomszédot valami jóféle talpalávalóval. Utána pedig, ha az időjárás is úgy akarja, jöhet pár nap kempingezés. Hogy kempingezni miért jó, arról már írtam itt. Idén a Balatont célozzuk meg, és kifogásunk is van: ideje végre felavatni a tavalyi nyaralás UTÁN bevásárolt "kétajtós" sátrat. Bár gyanítom, hogy a kereszthuzatra nem lesz szükség - hideg éjszakákról jönnek a hírek egyre másra. De mi nem tántorodunk, a magunk bőrén akarjuk tesztelni azt a hideget. Remélem, addig még be tudom bizonyítani nektek, hogy a vajkrém mégis finom. Talán. Ha lesz időm, megírom. De miért nem áll egy nap huszonnyolc órából??

Most pedig egy rémisztően egyszerű kekszféleség, ami szintén Zsuzsi ajándékcsomagjába készült. Omlós tészta variációja, kellemes csípős utóízzel, szerintem nagyon illik a sajtoshoz ez a kis csavar. Mindenféle-fajta alkoholizálás népszerű kelléke, ráadásul félnyers és sült állapotban is jól eltartható egy darabig. Bár sülve már elég illékony, szóval vagy eldugni, vagy mélyhűtő, aztán ha jönnek a haverok a sörös pakkokkal, akkor behajítani a sütőbe. 

Nos, ennyi voltam mára, azazhogy most nézem, hogy már holnap van (0:49)! Jaj, ma még rengeteg-rengeteg dolgom van, ráadásul még nem is aludtam! De miért is nem áll egy nap huszonnyolc órából? Vagy ezt már kérdeztem?

Hozzávalók kb. 50 kekszhez:

12 dkg vaj

12 dkg sajt (cheddar vagy ementáli)

12 dkg liszt

2-3 evőkanál friss snidling

fél kk. chili vagy cayenne bors

A vajat nagy, a sajtot kis lyukú reszelőn összereszelem, hozzászórom a lisztet, az őrölt chilit és a snidlinget. Gyorsan összegyúrom, 4-5 cm átmérőjű rudat formázok belőle és becsomagolva hűtőbe rakom, míg keményre dermed. Itt akár több napig is elvan, vagy mélyhűtőben hetekig. Mikor sütni akarom, 190 fokra melegítem a sütőt. Éles késsel kb. 8 mm vastagra felszelem, sütőpapírral bélelt tepsibe rakom, közepes távolságra egymástól (kicsit terülnek). Kb. 10-12 perc alatt sülnek meg. Mikor a szélük kezd pirulni, kiveszem őket. Eleinte kicsit puha a keksz, de ahogy hűl, egyre ropogósabb lesz - és nagyon omlós.

Recept eredeti: Deborah Gray: Mit süssek?