Mindent fel kell találni?

Wrap, kevés olajban és tojásfehérjés bundában sütött csirkemellel

Nemrég egy baráti sörözés alkalmával megkaptam a férfiúi kritikát. Hogy miszerint: ujj felemel, sör letesz, "Képzeljétek eeeel - hatásszünet - hogy mióta együtt vagyunk, mééég nem sütött nekem rántott húst!!" 

"Higgadt" válaszomban kifejtettem, hogy 1. a családjainkban mindenki kárpótolni akarja emiatt 2. ez egy szemenszedett hazugság, amit kikérek magamnak, mert blogbizonyítékaim vannak. De rá kellett jönnöm, hogy  piszkozatban ragadt a dolog, pedig többször is csináltam az elmúlt hónapokban.

Jó-jó, nem a klasszikus prézlis rántott húsról van szó. Nekem ez annál sokkal jobb, mert 1 dl olajból, szúrós rántottszag nélkül meg lehet úszni az egészet, és két tojásfehérjét is eliminálni lehet vele a soha el nem fogyó készletből.

Egyetlen hátránya, hogy csak gyorsan átsülő húsokat takarhatunk bele, bár ez engem nem zavar, a wrap-ba szoktam ilyesmit csinálni, ahhoz pedig pont jó a csirke. A wrap majdnem olyan, mint a kebab, csak a másik irányból, Kaliforniából érkezett hozzánk, és a nyolcvanas években találták fel. Mondjuk sok mindent nem kellett rajta feltalálni, mert a mexikói és török stílusú laposlepénybetekerünkmindenhozzávalót elv adott volt. Szóval az amerikaiak feltalálták a semmit, és örültek neki. Elvileg bármilyen húsféle kerülhet bele, plusz saláta, zöldségek, és természetesen mindig van benne majonéz. A majonéz pedig köztudottan jól harmonizál mindenféle bundás hússal. 

A wrap karrierje akkor ívelt fel, mikor az amerikai álom világbehálózó elárusítói, Mcdonald's-ék meg a KFC beemelték a menübe. Kivételesen egyetértek velük, ez szerintem is jó kaja. Nincs az az étel, aminek a farvizén annyi zöldfélét fel lehet etetni, mint a kebabbal vagy a wrappel. Ez a hamisított rántott hús pedig teljesen tökéletes hozzá. A recept a "vigyoritól", Bill Grangertől származik, akit a könyvtárból szoktam néha kikölcsönözni - de pont láttam, hogy akciózzák a könyvét az Alexandrában, ha valakit érdekel. Abban a könyvben vannak Billnek érdekes húzásai, de ez a fűszeres fehérjebundás hús nagyon korrekt. Én egy kevés mustárral is megkenegetem a csirkemelleket, hogy még ízesebb legyen. Mielőtt valaki megijedne, hogy milyen megjelenése van egy tojásfehérjébe mártott cuccnak, megnyugtatom: a liszthez egy kis pirospaprika is adódik, így teljesen normális kinézete lesz. 

Ami a wrap-et illeti, én csak részben értek egyet az amikkal a majonézt illetően. Szerintem sokkal finomabb, ha olyan tartármártászerű szószt kavarunk hozzá, amiben van majonéz és ketchup is. Megesik, hogy egy kis chiliszószt is keverek bele. De meg sem lepődtem, amikor a múltkor az egyik külföldi blogomban szörfölve azt olvastam, hogy ezt a kombinációt is feltalálták: Luis Leloir argentin tudós (későbbi Nobel díjas, de nem emiatt) nevéhez fűzödik, aki egy Mar Del Plata-i vakáció során rájött, hogy unja a majonézt. Így aztán az elegáns Golf Club konyhájában megalkotta a Golf-mártást. Kitaláltátok mi az? Igen, friss majonéz tojásból, ketchup és mustár. Ők garnélával ették, de szerencsére wrap-hez is elmegy. A blogszerző, aki a történetet lejegyezte, úgy aposztrofálta ezt az egészet, mint a molekuláris gasztronómia kezdetét. Nos, ha ilyen egyszerű és emberközeli dolgokat eredményez, akkor akár még a molekuláris gasztronómiát is szeretem. Számomra azonban a sztori fő tanulsága, hogy még a legegyszerűbb, legkézenfekvőbb dolgokat is fel kell találni. Akár mi, hétköznapi főzőcskézők is alkothatunk olyat, amit hallva aztán több millió másik ember a homlokára csap. További több millió pedig megsértődik, mert ő ezt már régensokkalhamarabb feltalálta...

No de hagyjuk a sok dumát és tudományt. A wrap jó kaja. Sok-sok salátalevéllel, salsa Golffal, friss ropogós, kevés olajban sült "rántott hússal" ki ne zabálná fel? A többi meg történelem.

A wrap-hez tortilla-szerű lepényre van szükség, ami nálam ugyanaz, mint a kebab-hoz készített, a receptjét itt megtalálod.

A "rántott" csirkemellhez:

2 nagyobb csirkemellfilé (500 g) vagy pulykamell

2 evőkanál mustár

só

2 tojásfehérje

10 dkg liszt

1 nagy csipet kakukkfű (morzsolt)

fél kk. pirospaprika

csipet só

bors

bő 1 dl olaj vagy olaj-vaj keverék

A csirkemelleket vágd vízszintesen 2-3 szeletre, majd óvatosan, vastag fólia alatt klopfold ki egy kissé. Kend be a mustárral, és csak kicsit sózd meg.

A tojásfehérjéket egy mélytányérban enyhén verd fel, csak kicsit habosodjon. Egy lapostányérban keverd össze a lisztet a kakukkfűvel, a pirospaprikával és sóval, borssal. Egy nagy serpenyőben kezdd el felforrósítani az olajat.

A hússzeleteket először mártsd a lisztkeverékbe, majd a habos fehérjébe, végül újra a lisztbe. Mindkét fázis után veregesd le a felesleges lisztet, és ügyelj rá, hogy a fehérje mindenhol bevonja a felületet a második lisztezés előtt. Azonnal tedd a forró olajba, ne tedd félre, mert elázik, és leragad a bunda a deszkára/tányérra. Csak annyit panírozz, amennyi egyszerre elfér a serpenyőben. Süsd az első oldalát nagyobb lángon, 2-3 percig, vagy amíg aranybarna nem lesz. Ekkor fordítsd meg, és kicsit vegyél vissza a lángból, hogy a hús is át tudjon sülni- de azért ne áztasd az olajban, rotyogjon körülötte. Kb. 4 perc itt is elég. Szedd ki, és szalvétával bélelt tálban tálald. Frissen finom, de vigyázz, amíg nagyon forró, könnyen lejön a bundája (mint minden rántott húsfélének). Szóval inkább tedd félre öt percre, eddigre a burkon belüli forró gőzök is befejezik a hőkezelést.

A wrap összeállításához:

ízlés szerint

sok zöldsalálta (jégsaláta, vagy fodros levelű, de akár hagyományos fejes, mindegy!

paradicsom

lilahagyma

bármilyen szerint más zöldségek

A "golf" mártáshoz:

2-3 evőkanál majonéz (készen, vagy 1 tojásból, kb. fél deci olajjal kikavarva)

1 tk. mustár

1-2 evőkanál ketchup (szerintem a Heinz a legfinomabb)

só, bors, kevés citromlé

A feltaláló csak a fentieket keverte össze, de én szoktam lágyítani 2-3 evőkanál jó zsíros tejföllel. Adható hozzá Tabasco vagy erőspaprika krém is. Finom mindenféle mártogatnivalóhoz is.

Végül a lepények közepére szélesebb csíkban zöldségeket halmozunk, majd erre néhány csík húst és 1-2 evőkanál szószt. Felhajtjuk az alját, majd a két oldalát, mintha borítékot csinálnánk, és azonnal fogyasztjuk. Nálunk a borítékolást mindenki magának intézi.