Próba egy-kettő-három... (re)start

Almás-diós minipiték

Akkor megpróbálom... Óvatosan, mint hosszas fekvés után az első ingatag lépéseket. Eddig mindig elegánsan továbbsiklottam híreket olvasni, mikor a rengeteg receptpiszkozatot megláttam itt. De most írok. Pötyögök. Bármiről, ami kijön az ujjamból. Persze  nem jön a sztorizós hangulat. Megint elakadok? Ne már... Jólvan jólvan, még mindig írok. Még mindig. Még mindig! De mit is akartam? Nem jut eszembe semmi. Még jó, hogy a receptet előre megírtam. Akkor beszéljünk erről. 

Kezdetben volt ugye az almás pite. Az egyik legjobb, és legegyszerűbb sütemény, amit ember valaha alkotott. Szigorúan langyosan. Aztán történt, hogy diót gyűjtöttünk - mert válság van, és unatkoztunk, aztán rákattantam, és még további zsákkal gyűjtöttem, amivel persze Zs került kellemetlen helyzetbe, mert ő a hivatalos törő... Szóval most van diónk, ingyen, az utcáról - ha nem számoljuk a befektetett munkaórákat, amit ugye közgazdaságilag illene, de mi annál büszkébbek vagyunk magunkra, hogy így megdolgoztunk a dióért. Ennek most volt értelme? Na mindegy. Harmadsorban volt a frangipane, ami eredetileg mandulából készült, és van róla egy félkész poszt, egy szuper lepény, amelyben ez a töltelék, és abban a félkész posztban hosszan értekeznék a frangipanéról, ezért azt majd ott megtudjátok, hogy mi ennek a kulimásznak a históriája.

Ohmm, homm... most meg majdnem megfulladtam egy gerezd negyed narancstól. Na, akkor tényleg lett volna mentségem rá, hogy miért is nem írok a blogba. Mert ez az én félévenkénti depresszióm már kezd kissé ciki lenni. Most le is számolok vele. Gyorsan összeszedem magam, és megírom, hogy ezek a mini almás piték azért jók, mert jó sokáig pepecselhetünk vele megszabadulunk a szeletelés problémájától, és meglephetjük kedves fogyasztóinkat ezekkel a helyes ufókkal. Hát ez gáz, még a kis formának a neve sem jut eszembe, amiben készül. Olyan, mint a muffinsütő, csak sekély. Ha fejreállok, sem jut eszembe (természetesen nem álltam fejre). Annyira gondolkoztam,  hogy Zs is felnézett, és megkérdezte, mi bajom van. Én meg elmondtam. Hát, nem tudott segíteni... Végül összeszedtem magam, és a Tefal honlapjára kerestem, mert azt hiszem, ők gyártották a szóban forgó eszközt. Meg is találtam, és ők muffinformának hívják. Ám legyen. Biztos rosszul emlékszem, hogy más volt a neve (amire nem emlékszem). Mindegy, ne bonyolítsuk, ez egy sekély 12 db-os muffinsütő, amiben kisültek a kis búbos, és amerikaiasan hasított közepű diós-almás lepénykék. Házi baracklekvárral az aljukban, omlós, tejföllel dúsított linzertésztával bevonva. A tejfölös linzer igen jó dolog, amikor az ember nem akar 2 rész vajat beáldozni 3 rész liszthez. A tejföl segítségével az arányt le lehet vinni 1:2-re, és az omlósság is megmarad. No jó, most már csak közhelyek és hülyeségek jutnak az eszembe, szóval sürgősen abbahagyom. De a sütit süssétek meg, sok pirospontot ér! Természetesen hagyományos szeletelt pitének is mehet, akkor duplázzátok az adagot. Én pedig szedem össze magam továbbra is, és hamarosan jelentkezek a közlésre váró 465866788 recipéből egy újabbal, szigorúan nem süteménnyel, mert kezd elszabadulni a cukor itten, és vannak azon túl is érdemleges dolgok. Addig is, mindenkinek sok napsütést, kevés depressziót és még több ihletet! 

Hozzávalók 12 db "sekély" muffinformához:

omlós tészta:

20 dkg liszt

10 dkg vaj

5 dkg zsíros tejföl

5 dkg porcukor

1 tojássárgája

1 nagy csipet őrölt fahéj

almatöltelék:

5 közepes alma

8-10 dkg cukor

fél kk. fahéj

4-5 evőkanál citromlé

diófrangipán:

5 dkg darált dió

5 dkg vaj

5 dkg porcukor

1 csapott ek. liszt

ízlés szerint 1 ek. rum, csipetnyi fahéj

a kenéshez és a diótöltelékhez összesen 1 tojás

1. Az omlóshoz a vajat nagy lyukú reszelőn lereszelem, hozzászórom a lisztet és a cukrot meg a fahéjat, majd gyorsan összemorzsolom (a sima kézi robotgép is szétcsapja a vajdarabokat, így még bele sem kell nyúlni). Hozzáadom a tejfölt és a tojássárgát, és gyors mozdulatokkal sima tésztává gyúrom. Ha úgy látom, hogy nem akar összeállni, túl száraz, adok még hozzá 1-2 evőkanál hideg vizet, de elvileg a tejföl nedvessége elég. Hűtőszekrényben pihentetem - ha nem melegedett és lágyult meg a vaj, nem is kell sokáig.

2. Míg a tészta hűl, kényelmesen elő lehet készíteni a többi komponenst. Lereszelem az almát, majd  ráöntöm a citromlét és egy evőkanálnyi cukorral megszórom. Egy kicsit félreteszem, hogy kicsalogassam a levét (isteni finom egy kis vízzel hígítva). 

3. A diófrangipánhoz a vajat megpuhítom a mikróban, robotgéppel beledolgozom a porcukrot, majd a diót, a lisztet, a tojást és a rumot. Ehhez az adaghoz nem kell egy egész tojás, ezért az enyhén felvert tojásnak körülbelül a felét adom a masszához, a maradék pedig pont elég lesz majd a tészta lekenésére sütés előtt. 

4. Közben az alma már biztosan levet eresztett. Fogom, és két tenyerem között alaposan kinyomkodom, majd egy másik tálba teszem. A visszamaradt levet leszűröm, és azonnal megiszom. Hozzáadom az almához a maradék cukrot és  jó sok fahéjat, alaposan elkeverem. Most már minden készen áll, kezdődhet az összeállítás.

5. Előmelegítem a sütőt 190 fokra.  Ha nagyon megkeményedett a linzertészta, adok neki pár percet szobahőmérsékleten, majd enyhén lisztezett deszkán kinyújtom a kétharmad részét (kb. 6-8 mm vastagra). Előveszem a kis formákat. (Ha nem tuti biztos anti-tapadósak a kis formáink, akkor egy ecset segítségével kenjük ki olvasztott vajjal.) Akkora pohárral vagy kerek szaggatóval szúrom ki a tésztát, ami szépen kibéleli a formákat. A tésztaburkot belül vékonyan kikenem megforrósított baracklekvárral. Ne legyen sok, mert akkor kibugyog a sütés során, az pedig esztétikailag és mosogatásilag sem nyerő. Mindegyik kis kosárba rakok egy nagy teáskanálnyi diófrangipánt (vagy többet. vagy kevesebbet). A tetejükön pedig egyenletesen elosztom az almát - kb. egy-egy evőkanálnyit. Végül kinyújtom a maradék tésztát, és az alsó körnél kicsit kisebb kiszúrót használok a fedőlapokhoz. Ráborítom, a széleket óvatosan "betűröm" az ujjammal, végül éles késsel kereszt alakot nyomok a tetejükre, és még a kés hegyével egy kicsit meg is piszkálom, hogy biztosan kinyíljon. Tojással lekenem, a forró sütőben kb. 20-25 perc alatt aranysárgára sütöm. Langymelegen fogyasztandó, telhetetleneknek tejszínhabbal ajánlott.