Malacgyilok

Most pedig olyan lesz, amilyen eddig még itt soha nem volt: vendégposzt, kéremszépen! Méghozzá nem is akármilyen, hanem történelmi jellegű. Idestova hat éve íródott, az elkövető Zs, aki akkoriban kezdett el rendszeresen családi disznóvágásra járni. A lent leírtak mára természetesen rutinná váltak számára, de hat éve, zsenge ifjúságának csúcsán az alábbi iromány elkövetésére inspirálta a disznóvágós móka. És milyen jól tette! Most, hogy újra megtaláltuk a becses szöveget és a hozzá való, szintén sk. képet, meggyőztem, hogy méltó helye lenne nálam. Most közreadom, változtatás nélkül, némi szerkesztéssel. Akkoriban még a gyógyíthatatlan programozó-betegség (értsd: ékezetek kiveszése az írásból) sem kapta el, szóval nekem csak a h, vmi, vhogy, vki betűkapcsolatokat kellett javítani.  Külön felhívnám a figyelmet a disznóvágások kötelező fő-alkoholjára, amit egyszer sem nevez a szerző a nevén (így én sem fogom), ellenben minden megemlítéskor más becenéven jelenik meg. Ez a kreativitás, kérem. Nos, akkor következzék a 2006-os balástyai Malacgyilok buli története, hiteles szerző tollából! 

Ezt a partit nyilván nem hagytam ki...ilyen plakáttal, hülye vagy?

Reggel 6, kinzóan korai kelés időpillanata ez minden jóérzésű mai fiatalnak...de én legény voltam a saramon és álltam a talpam, úgyhogy disznóölős ruci felvesz, csipős hajnali szélben orca kipiros, és már mehetünk is az messzi Balástya mellett levő vadregényes-mesebeli tanyavilág szívébe...

Hamarabb érkeztünk, mint a sztárvendég, sőt, még el is kellett gurulnunk érte a szomszéd portára, mert valahogy nem volt kedve aznap fellépni (sztárallűrz rules). Kérleltük először szép szóval, ám saját lábán nem akart jönni, így kénytelenek voltunk más agresszor eljáráshoz folyamodni, amitől sokkal engedékenyebb, mi több, rezignáltabb lett..rögtön ezután egy kis reggeli testmozgás, súlyemelés következett, hogy a megmacskásodott végtagjaink jobban bírják aznapi teendőiket...

Így érkezett meg az immár irántunk haláli közönnyel viseltető malacka, akit miután megfelelő testhelyzetben elhelyeztünk post mortem műveletek céljából, azonnal be is kaptuk aznapi első gumibogyó-szörpinket, amitől aztán erőre is kaptunk.

Egy gyors reggeli mosdatás vendégünknek (koszosan csak nem léphet a színpadra), majd látva, hogy szegény pára teljesen áthűlt a hidegben, egy kissé (túlságosan) felmelegítettük elgémberedett tagjait (PB-gázas turbószolival...nem is bírta szegény az UV sugarakat), végül, mintegy megtetézve a wellness kezelést, újabb masszírozó pancsolás következett (bőrradírozással)...

A program következő pontja a pszichoterápia volt, amin a kissé zárkózott sértett eleinte nem kívánt részt venni, ámde Dr.Bökő újfajta kezelési módszerével (még Hitchcocktól tanulta) egyből sokkal nyitottabbá vált, mondhatni kitárulkozott előttünk...mi pedig nem voltunk restek anatómiai ismereteinkkel kápráztatni egymást, illetve belgyógyászatilag is átvizsgálni az alanyt (kisvérkép, nagy rutin, lépe-mája tapintható), egy szó mint száz, a prosectura egész jól sikerült, bár volt, hogy Mr. Flex segítségére is szükség volt, hogy az (akkor már lengő) bordákat épségben eltávolithassuk.

Hát ekkortájt jöhetett a második (vagy harmadik) igazságszérum magunkhoz vétele, és lám, egyből mindenki jobban értett a dolgához (meg minden máshoz is)...

Az ezután következő trancsírozós, horrorfilmekbe illő - Hannibal Lecter tanár úr kurzusain sem tanított - húscafatos részletekbe nem mennék bele, aki látott már ilyesfajta mészárlást, tudhassa, min ment keresztül szegény áldozat...összefoglalva elég szétszórt volt, hiszen mintegy darabokra hullott az élete, egyszóval szar napja volt na. Talán csak annyit hogy én voltam a daráló-legény, aki a darálás segédeszközeként használt fakanál bizonyos százalékát is beaprította valami véletlen folyamán, meg hát gondoltam úgyis a szálkás hurka lesz idén a sláger...az árulkodó bizonyítékot pedig a tanyán tartózkodó, állandóan a közelünkben őgyelgő  vizslának adtam át megőrzésre, aki boldogan vállalta el a felkérést, és feltehetően biztonságos rejtekhelyet választott (ám ha nem is, általa az én alibim biztosítottnak volt tekinthető.)

Sokadik üzemanyagcella-felvételünk után kezdett az üzemi nyomás is kialakulni, bár meg kell mondanom, ennyi tankolás után más esetben eddigre már többnyire összeszavaktam a kevertet, de néhny mgnhangzó lglábbis hiányztt értelemben felettébb dúskaló mondanivalómból...de most valahogy derekasan viseltem megpróbáltatásaimat.

Szóval volt minden, abálás, darálás, darabolás...de ekkor olyat tapasztaltam, melyet hosszú életem során még sohasem: a hűlni kitett disznóhúsra rászálltak a baromfiak! És úgy kellett egy-egy maflással rábírni őket arra, hogy ugyan hagyják már el a tett színhelyet! Háziállat háziállatnak háziállata, hát hova haladunk?! Ebből lesz csak a láb- és körömszáj-influenza!

Na aztán hatalmas érdekegyeztetés zajlott a hozzáértőknél hozzáértőbbek között, hogy a hurka-kolbásztöltés dualitásának problémáját vajh melyik oldalról is lenne célszerűbb megközelíteni... Egyesek tudni vélték, hogy biza a tradíció és az évszázados hagyomány (mellett a saját szakértelmük is) azt diktálja, hogy e kettősséget kolbász irányából illenők feloldani. Ámde a vaskalaposság elleni neokultúr szakértelem, a manapság annyira érzékeny manager-szemlélet illetve a méretgazdaságosság jegyében nyilatkozók a hurkológusok ajánlásával a másik oldalt priorizálták, amiből hatalmas egyet nem értések fejlődtek ki, de végül sikerült a feleknek konszenzusra jutniok, hajszálnyival ugyan, de a kolbász-pártiaknak sikerült álláspontukat érvényre juttatniuk (akiknek addigra sikerült a magukba döntött érvelő-oldat mennyiségét maximalizálniuk - természetesen egy egészséges maximumponton).

Végül cocika elérkezett a teljes transformatio végső stádiumába, mi is szinte alig ismertünk rá...de végülis régi létformájának megszűntével egy olyan új formában kezdett el létezni, mely nálánál magasabb rendű célokat szolgál, húsának gyümölcsét ajánlva fel az emberiség (egy részének) jövőjéért, melyért mindannyian hálásak leszünk neki (legalábbis amíg el nem fogy)...

Hát ilyen színes élményekkel hátam megett, már szinte a térdem is remeg annak gondolatára, hogy a mostani hétvégén 2 (!) disznó is elindul a fényes alagútban, hogy porhüvelyével szánalmas kis létünk fenntartásához hozzájárulhasson...! 
Úgyhogy a disznólkodásnak vége, pengeélen táncoló életük veszélyben forog, nem szabad magukat bő(l) lér(r)re ereszteni még ott sem, ahol a kurta farkú malac túr...

Hát ennyi volt a történet ifjú, városi férfi szemivel. Én már nem emlékszem hol voltam ekkor, biztos benn a konyhában végeztem az elitmunkát, ahogy Hadházi László nagyon elmésen mondotta. Aki még nem fáradt, megnézheti itt a mamutvágás történetét disznóvágás analógiájára, az elitmunkás rész 3:15-nél.