A világ legegyszerűbb paradicsomos spagettije

Van az úgy, hogy az ember hatfelé kéne szakadjon, annyi a dolga. Vagy éppen halálos lustaság-kór jön rá. Esetleg éppen feldúlják a lakhelyét, mert ablakot cserélnek. Száll a por meg a cement, és egyéb szépségek. Persze ilyenkor a szerencsétlen ember minden mentő körülmény ellenére "úgy enne valamit", ami nem felvágottas kenyér. Na, pont ilyen esetekre való ez a kellemes paradicsomszószos tészta, amire ugyan olasz-szakértők foghatják a fejüket, de idő- és helyszűkében jól beválik, és nem mellesleg nagyon finom! Én csak tudom, mikor még egyedül voltam itthon, az egyik leggyakoribb szóló-fogásom volt, és most, hogy ezeket a sorokat írom, legszívesebben azonnal újra megcsinálnám, dacára annak, hogy két napja készült utoljára.

Tulajdonképpen ez az étel arról szól, hogy nyugodtan szegjük meg a szabályokat, és együnk mindezen mini-szentségtörések ellenére finomat : azaz vegyünk le egy jó minőségű hámozottparadicsom konzervet a polcról, és ne essünk kétségbe, ha éppen kipusztult a cserepes bazsalikomunk.
A paradicsomkonzervről: én csak az idényparadicsomban hiszek, szezonon kívül előszeretettel alkalmazom a házi paradicsomlevet meg a konzerveket. A Mutti tényleg finomabb mint az átlag - legutóbb a Corában vol hármasával összecsomagolva, teljesen emberi áron.

Hozzávalók: (kb. 3 adaghoz)

30-35 dkg spagetti
1 doboz jó minőségű hámozottparadicsom-konzerv
4-5 gerezd fokhagyma
2 evőkanál olívaolaj
só, bors
1 tk. cukor
bazsalikom (1-2 ek. apróra vágott friss, vagy 1 tk. szárított)
oregano (1 tk. szárított)

Így készítem:
A tésztához sós vizet teszek fel forrni. A fokhagymagerezdeket meghámozom és összezúzom, majd az olívaolajon takaréklángon párolom 1-2 percig (csak óvatosan, nem pirítani). Ezután ráöntöm a paradicsomkonzervet, pár percig főzögetem továbbra is kis léngon, majd hozzáadom a sót-cukrot és a bazsalikomot meg az oregánót. Fakanállal kicsit szétnyomkodom az egész paradicsomokat, majd előveszem a botmixerem, és az egészet simára dolgozom vele. Megvárom míg a tészta elkészül, majd nem túl sigorúan leszűröm, és azonnal a mártásba forgatom. Valamilyen aromás sajttal megszórva tálalom.
Ui.:A friss bazsalikomot csak az utolsó pillanatban rakjuk bele!

VKF XXX. - Illatos narancsfüggő

Trüffelt akartam csinálni, de már több mint egy hete olyan áradatban érkeztek a gyűjtőoldalra a különlegesnél különlegesebb csokis költemények, hogy teljesen elbizonytalanodtam, aztán a távolmaradás mellett döntöttem. Ekkor azonban jött a tesóm, akire mindig lehet számítani, és megkérdezte, hogy nem-e fel kéne raknom a narancsból készült függődíszt, (amit minden évben megcsinálok, meg osztogatni is szoktam) mellékesen őt is megdobhatnám eggyel. Így aztán, kicsit tágan értelmezve a játékot (hiszen ezeket a díszeket nem esszük meg, de azért a hozzávalók nagyja mégis a konyhából jön), belevágtam.
Ez tulajdonképpen egy szegfűszeggel kivert narancs, ami mellé még fahéjrudat is kötözök. A dekoráció szeletelt-szárított grapefruit- és narancsszeletekből, egy csinos masniból, és ízlés szerint természetesebb alapanyagú vagy elegánsabb vékony szalagból áll, de lehet rá tenni bármit, amit otthon találtunk és illik hozzá. Én hosszú "pórázra"kötöm, így a megajándékozott lógathatja, ahova neki tetszik: ablakba, lámpa alá, asztal fölé, kilincsre. Valamikor advent eleje-közepe felé készítem és adományozom el őket, nálam ez a karácsonyvárás része. Általában ki szokta bírni a narancs az ünnepekig, és kellemes mézeskalácsos illatot varázsol a szobába.
Ui.: A szárított narancs- citrom- és grapefruitkarikákat fenyőfadíszként is nagyon jól lehet használni: kb 3-4 mm vastag szeleteket sütőpapíron, a konvektoron szárítom ki pár nap alatt, néha megforgatva.
Ui.:A függő miniatűr változata mandarinból készül, karácsonyfadísznek is jó, mert nem húzza le nagyon az ágat.

Hozzávalók:
1 szép külsejű, közepes méretű narancs
szegfűszeg (egy csomagból 2-3 narancsot ki lehet dekorálni, sűrűségtől függően)
2-3 rúd egész fahéj
3-4 karika szárított narancs, grapefruit vagy citrom
kötözőmasni (papírboltokban kapható, orsó alakba feltekert,olcsó, vékony szalag)
vagy rafia (dekorációs boltokból) - díszíthető nagyobb méretű festett fa gyöngyökkel
1 szép, nagyobb masni (szélesebb szalagból egyszerűen készíthető, leírás pl. itt)
vékony drót (megkönnyíti a függő dolgok stabil rögzítését)

Így készítem:
A narancsba tűzögetem a szegfűszegeket, mindig olyan mintába, amilyen épp eszembe jut. Zsákvarró tűbe vagy egy egyenes drót végére hurkolom a kötözőt/rafiát, keresztülszúrom a narancson, és áthúzom rajta. Így a narancsom olyan lesz, mint egy kis buzogány, csak nem láncon lóg. A felső szárát minél hosszabra hagyom, lenn pedig kötök egy csomót, hogy stabilan üljön a zsinóron a gyümölcs. Alulra a csomó alá minél szorosabban felkötözöm a fahéjakat, ez úgy marad meg a legstabilabban, ha az összehurkolt rudacskákat még egy vékony, U alakban meghajlított drótra is rákötözöm, és ezt beletűzöm narancsba. A dísz bozontos "farkához" 3-4 szál méteres kötöző-/rafiadarabot szabálytalanul összefogok (kb a közepénél), és ugyanott megkötöm még egy kisebb darabbal, azt pedig a legalsó fahéjrúdra is rácsomózom. A rafiaszálakat különböző színű, nagyobb, fából készült gyöngyökkel díszítem, a fényes kötözőszalag magában is jól néz ki, ahogyan göndörödik.
A narancs kalapjához kilyukasztom a szárított szeletek közepét, és felfűzöm őket a tartózsinórra, majd, hogy lazán félrecsapottak legyenek, egy kis U alakú drótdarabka segítségével egy csinos szalagot rögzítek a narancs teteje közelébe, így a kalapka alól fog kilógni. Tulajdonképpen készen is vagyok, de az alapváltozatot sokféleképpen lehet még dekorálni, az én díszesebbik narancsomon egy aranypapírból készült "pliszírozott kör van. Ehhez egy szabályos négyzetet legyezőszerűen felhajtogattam, majd félbe, mint egy becsukott legyezőt, végül a két-két szemben lévő véghajtást pillanatragasztóval összeragasztottam (tavalyi karácsonyfadísz volt).

Vigyázz,veszélyes! Citruskrémes torta tojáshabbal

Ez a fanyar-édes torta a legújabb omlós kedvencem. Az eredeti recept szerint (egy nagy süteményeskönyvből másoltam ki az oldalt, cím ismeretlen, a papír évek óta kallódott) kekszalappal készült, elsőre úgy is csináltam, de szerintem a finom omlóssal sokkal jobb az összhang, arról nem is beszélve, hogy így nem marad ki sem tojássárgája, sem tojásfehérje, hiszen a tészta két megmaradt fehérjéjét a habhoz fel tudjuk használni. A másik ami tetszik, a rugalmassága: lehet venni hozzá citromot, narancsot, zöldcitromot, mindhármat együtt vagy csak az egyiket. (bár lime-mal én még nem próbáltam).
Vigyázat, eteti magát, mert a savanykás krémtől olyan "könnyű süti" érzése van az embernek, nehéz vele betelni.

Hozzávalók:
az omlós tésztához:
12 dkg vaj
18 dkg finomliszt
2 tojássárgája
4 ek. cukor
3-4 ek. hideg víz

A citromos-narancsos krémhez:
2 közepes narancs
1 nagy citrom
5 dkg étkezési keményítő
3 tojássárgája
8 dkg cukor

A tojáshabhoz:
5 tojásfehérje
15 dkg cukor
csipet só

Így készítettem:
Az omlós tésztát készítem el először. Erről már sokat írtam régebben, dióhéjban csak annyit, hogy a lereszelt hideg vajat a liszttel morzsásra keverem robotgép segítségével, majd hozzáadom a cukrot és a tojássárgákat, 3 evőkanál vizet, és tovább keverem, de nem sokáig. A nedves morzsát éppencsak addig gyúrom pár mozdulattal, hogy összeálljon, és berakom egy órára a hűtőbe.
A meghűlt tésztát kiveszem, tíz percig pihentetem, majd óvatosan kinyújtom (erről is írtam már ugyanott), és egy cikkcakkos szélű piteformát kibélelek vele. A szélén túllógó részeket levágom, majd a vékonyabb részek vagy az oldalfal megerősítésére használom. A formát a hűtőbe teszem, hogy a tészta újra meghűljön. A sütőt ilyenkor már elő lehet melegíteni, a tésztának kb, húsz perc kell a hűtőben, utána mehet 10 perc elősütésre úgy ahogy van, a sütőbe (kb. 170 fokra). Ha ügyesen bűvészkedünk, akkor az elősütés pont akkorra lesz készen, mire a krém is.
Így aztán ahogy bedobtam a hűtőbe a tésztát, nekikezdek a krémnek: a citromot és a narancsot alaposan megmosom, megszárítom, majd héjukat vékonyan lereszelem, végül kifacsarom őket. A jó állagú krémhez 2-2,5 dl lének kell lennie. Ezzel a dzsússzal simára keverem a keményítőt egy kisebb lábasban.
A tojássárgákat a cukorral habosra dolgozom, a fehérjét félreteszem a habhoz. 3 dl vizet felforrósítok, a keményítős citromos lére zuttyintom, majd az egészet visszatéve a tűzre folyamatosan kevergetve összefőzöm, míg sűrűsödni nem kezd. Ekkor gyors, határozott mozdulatokkal a cukros tojással is elkeverem, és még egy kicsit főzöm folyamatosan kavargatva, míg tényleg krémes nem lesz.
Ha a torta "váza", a tészta letöltötte a tíz perc elősülési időt a sütőben, kiveszem, és belekanalazom a krémet. Visszatéve a sütőbe, együtt sülnek addig, míg az összegyűlt tojásfehérjéket rendes mennyiségű cukorral és egy csipet sóval nagyon kemény habbá verem. Ez cukorral kissé lassabban megy, de nem szabad feladni, végül eléri a megfelelő állagot. Ekkor a tortát megint kikapom a sütőből, és rákanalazom a csillogó fehér habot. A citromkrém tetején ilyenkor már ven egy kis kéreg, de alul még rezgős. A habot szépen eligazítom "kócosra", hullámosra, majd a végső 10-15 percre rakom vissza a tortaformát. A tojáshab nagyon könnyen megég, vigyázni kell vele, lejjebb lehet venni a hőmérsékletet kicsit. Én, amikor úgy éreztem, hogy a teteje már bármelyik percben túlbarnulhat, belül viszont még elég nedves, elzártam a sütőt, és a bennmaradó melegre bíztam a dolgot.
Itt jön a munka legnehezebb része: meg kell várni, míg a torta kihűl!!! Nagyon fontos, mert ha még meleg a citrom-narancs krém, akkor folyós is, és nem lehet szépen szeletelni. Szóval nagy adag türelem: egy óra jár a tortának az erkélyen (mi eddig elvonultunk kutyát sétáltatni, hogy ne is lássuk), utána neki lehet esni. Amikor éppen kihűlt, akkor a legtökéletesebb az íze és állaga.

Krumplisaláta némi hússal önállóstíva

Vannak napok,amikor a blogszerző hirtelen támadt konyhaundorral ballag hazafelé, és mélyen magában már tudja, hogy az aznapra betervezett menüből nem lesz semmi. Ám mégsem akar az üresedő hűtő tartalmára hagyatkozni, így aztán lesz ami lesz alapon odapakol a tűzhelyre némi krumplit vízben héjastul, majd futni viszi a kutyát, pontosabban a kutya őt. Hazaérve utolsó erőmorzsáival összedobja a hagyományos köretnek való majonézes krumpli hússal turbózott, így önállósított változatát, majd miután degeszre ette magát eme pórias, de isteni étellel, végleg átadja testét a lustaság enyészetének. Reggel meg, miközben a maradékot dobozolja be a párjának, mélyen megbánja tegnapi nagylelkűségét (ti. átengedte az utolsó adagot neki).
Hát ilyen ez a salátának nagy adag jóindulattal nevezhető étel, kevés munkával összehozható, nem túl fitnesz típusú, de télre megfelel. Nem rafinált, nem pikáns, hanem hagyományos ízvilágú. Amolyan "eszem amíg előttem van" típusú kaja (nekem a franciasaláta ilyen még).

Hozzávalók:
6-8 közepes szem krumpli
2 kis fej lilahagyma
10 dkg füstölt angolszalonna, sonka vagy bacon
5 dkg sajt
1 kis doboz tejföl/ joghurt
4-5 evőkanál majonéz
só, bors

Így készítem:
A krumplikat megmosom, majd annyi vízben, ami bőven ellepi, héjukban megfőzöm őket (ott lehet felejteni, kb. egy óra - akinek van kuktája, az felezheti az időt). Sózni ilyenkor nem szoktam.
A kész krumplikat hideg vízben hűtőm egy keveset, majd meghámozom, és még langyos állapotában félcenti vastag félkörökre vágom. A lilahagymát is felkarikázom, csak vékonyra. A sajtot a nagylyukú reszelőn lehúzom.
A szalonna/sonkafélét csíkokra laskázom, majd kevés vajon megpirítom. Az a legjobb, ha a végén van egy kis kisült zsír is a serpenyőben, aminek teljes tartalmát azonnal a krumplira öntöm.
Összekeverem a tejfölt/joghurtot és a majonézt, és csak nagyon óvatosan sózom, mert a sajt és a szalonna is sós. Nagy salátástálban mindent összekeverek: krumplit, pirított húsos pörcöket, hagymát, sajtot és az öntetet. Megkóstolom, csak nagyon kicsit sózom, ha kell. Néhány óra állás után, vagy másnap a legislegfinomabb.

Nem hiteles dahl, avagy currys sárgaborsóleves

Néha a nemhallásnak ilyen kellemes következményei vannak. A részletekbe nem mennék bele, a lényeg, hogy az iroda épületében üzemelő vegetáriánus étteremben egy félreértés folytán rendeltem Dahl levest. A kínos esetet azonban enyhítette a felismerés, hogy a sárgaborsó és a curry mennyire jól kijön egymással. Be is lapátoltam az egész tállal, így a menü második fogására nem is maradt kapacitásom (ilyen leves után bolognai tésztát adtak, normálisak ezek?!).
Otthon aztán nem dalban mondtam el, hogy milyen finom a dahl, hanem megpróbáltam reprodukálni. Belenéztem az internet dahl-szekciójába, és megtudtam, hogy ahány dahl annyi szokás, azaz többféle hüvelyesből, különböző fűszerekkel készíthető. Curryt csak ritkán olvastam a hozzávalók között, nekem viszont annyira ízlett ezzel a fűszerrel. hogy hogy így csináltam meg magunknak is. Mielőtt még túságosan összezavarodtam volna, becsuktam az internetet, és megfőztem a levest a saját fejem után menve. Sikerült előállítanom az éttermihez nagyon hasonló kompozíciót, amit egy kis tört csilivel be is erősítettem. Hideg estéken nagyon hasznos, laktató, melengető fogás, nem kell mellé bonyolult második (én gyümölcssalátát adtam utána).

Hozzávalók (kb. 3 nagy adag):
25 dkg sárgaborsó (gyakran lencsével készítik)
2 szál sárgarépa
1 szál fehérrépa
1 kis fej vöröshagyma
fűszerek ízlés szerinti mennyiségben (zárójelben megadom, én mennyit használtam, de előre szólok, hogy a leves így meglehetősen fűszeres lesz, aki nem szereti a túl intenzív ízeket, kevesebbet rakjon):
gyömbér (1 kávéskanál)
római kömény (kb. negyed kávéskanál)
sáfrány, vagy kurkuma (kb. fél kávéskanálnyi)
currypor (1 nagy teáskanál)
só
esetleg csipetnyi tört chili
1-2 babérlevél
1 evőkanál jó minőségű zödségleves ízesítő, vagy víz helyett egy rész alaplé.

Így készítettem:
A sárgaborsót beáztattam (akár előző este is meg lehet tenni). Az áztatólevet leöntöttem, kicsit öblítettem rajta, majd bő vízben (kb, egy liter) feltettem főni, beledobtam a meghámozott, egészben hagyott hagymát, és a babérlevelet, valamint a zöldséges ízesítőt. Vigyázat, eleinte habosodik és könnyen kifut, csak óvatosan, kisebb lángon főzzük, illetve nagyobb edényben.
Míg a borsó puhult, meghámoztam a zöldségeket, és karikára vágtam őket. A félpuha borsóhoz már hozzá lehet adni őket, hogy kb. egyszerre legyenek kész. Ekkor kezdtem el a fűszerezést, is amit aztán a vége felé még korrigáltam. Akkor van kész, ha a zöldségek puhák, a sárgaborsó pedig félig szétfőtt és kásásra sűríti a levest.
Tálalás előtt kidobtam a babérleveleket és a hagymát. Ha túl erős, natúr joghurttal lehet enyhíteni az ízeken. Újramelegítve is finom.

Amerika kedvencei: a CCC (chocolate chip cookies)

Néha meg szoktam látogatni az amerikai főzősblogokat, álmélkodni és szörnyülködni. Egyrészt irigylem őket, mert az alapanyagok jóval szélesebb skálája áll rendelkezésükre, másrészt eléggé kiakaszt, hogy a kánaán közepén képesek mégis mindenféle műcuccot és kutyulékot felhasználni. Azért vannak megfontolandó ötletek szép számmal, és ha felére csökkentjük az ajánlott cukormennyiségeket, már csak kicsit lesz édesebb mint a magyar standard.
Egy ilyen túra közben akadtam rá az állítólagos tökéletes csokidarabos keksz (avagy chocolate chip cookies) receptjére. Az amerikai Cooks Illustrated magazin kísérletezte ki, és Penny a Lake Lure-i konyhájából beszámolt az ezzel kapcsolatos tapasztalatiról, amik annyira biztatóak voltak, hogy én is belevágtam a dologba. Bár még soha nem csináltam CCC-t, így nincs skálám a jó, jobb és hibátlan típusokról, elsőszülött sütimnek legalábbis közel kellett esnie a tökéleteshez mert veszedelmesen finomra sikeredett. Először, még a nyáron, teljesen betűhíven készítettem el, másodjára azonban a magyar ízlésnek megfelelően visszavettem a cukorból (és fehér cukrot használtam az ajánlott barna helyett).
És hogy miért tökéletes, és miben más mint az átlag cookies? A vajat megolvasztottam, majd nagy lángon kevergetve addig forraltam, míg sötétbarna és karamellás diós illatú-ízű nem lett (kell hozzá egy adag hidegvér és nagy levegő, de működik). Ez a jellegzetes íz és szín aztán végig megmaradt. Arra figyelni kell, hogy nem szabad túlsütni, mert akkor extra ropogós lesz, ami ugyan nem baj annak aki azt szereti, de szerintem finomabb, ha középen puha és szaftosabb marad. Ezt a hatást úgy is el lehet érni, hogy a kész cookiest bedobozoljuk 1-2 napra - de aztán jól dugjuk el!
A receptben csak a cukron változtattam, és készítés közben átméreteztem cup-ból magyar dekára.

Hozzávalók (kb. 24 db 4 cm átmérőjű sütihez):
21 dkg vaj (nem margarin!)
25 dkg liszt
15 dkg cukor
1 tojás
1 tojássárgája
20 dkg csokilencse, vagy durvára darabolt ét/tejcsoki
10 dkg durvára darabolt dió v. mogyoró v. mandula
2 tk. sütőpor
1 tk. só

Így készítem:
A vajból 15 dkg-ot egy kisebb lábasban megolvasztok, majd kevergetve addig forralom, míg jól besötétedik és jellegzetes karamellás illata nem lesz. Közben kicsapódhat benne némi morzsaszerűség de ez nem baj. Hozzáadom a maradék hideg vajat, hogy kicsit hűtse, majd egy keverőtálba öntöm és belerakom a cukrot. Itt most egy háromfelvonásos kevergetős-pihentetős periódus jön, ami alatt a cukor oldódik, a massza hűl, én pedig előkészítem a további hozzávalókat és begyújtom a sütőt. Tehát, fél percig robotgéppel keverem a vajas cukrot, majd három percig pihentetem, és ezt kétszer megismétlem.
Közben a lisztet összekeverem a sütőporral, a diót és a csokit (ha nem darabos) nagy késsel felaprítom. A dió legyen morzsás, a csoki akár kicsit durvább is maradhat, inkább kevésbé legyen törmelékes.
A langyosra hűlt vajba ütöm az egész tojást, hozzá a sárgáját, összekeverem, majd hozzászórom a szárazanyagokat (liszt, só, dió, csoki) is.A sűrű masszából púpos teáskanálnyi adagokat rakok sütőpapírral bélelt tepsire ( nem kell ellapítani, de helyet hagyjunk köztük).
Kényes pillanat a sütés: nekem már sikerült odaégetni, így a második tepsi mellett őrt kellett állnom, persze az én sütőmön nem lehet túl jól szabályozni a hőmérsékletet. Egyébként kb. 170 fokon, 10-14 perc alatt készül el, én maximum 12 percig hagytam benn. Nem baj, ha még puha a közepe, ki kell venni, majd szilárdul még, de így lesz kellemesen harapható az állaga.

Ui.: legutóbb a Limarától kapott (nyert) sütésálló csokilencsét használtam hozzá, ezúton is köszönet neki érte!

Kuckós ételek II. - Füstölt sajtos fokhagymaleves

Személy szerint szerelmes vagyok a fokhagymába. Sokszor a saját kezemre kell ütnöm, hogy ne rakjak minden ételbe. Azonban mikor egyszer fokhagymalevest főztem, nem úgy jött át az íze, ahogy szerettem volna - ahogyan én a fokhagymát szeretem. Aztán rátaláltam egy Mindmegettés receptre, ahol füstölt sajttal főzték össze és tojással sűrítették a végén. Ebből alakítgattam ki végül a saját verziómat, tojás nélkül, több fokhagymával és sajttal.
Tipikusan kuckós leves, azaz télies és laktató, amihez hozzájárul a kötelezően tálalandó kifli- vagy zsemlekocka is. Párkapcsolati minta lehetne sokaknak ahogyan a két fő komponens együttműködik: rendesen és lelkiismeretesen aládolgoznak a másiknak, hogy az a legjobb arcát mutassa. Bár főleg a sajt és a fokhagyma dominál, nem elhanyagolható a szerecsendió és a petrezselyem szerepe sem. Az a jó ebben a levesben, hogy nagyon gyorsan készen van. Szépen sorjában dolgozzuk fel és pakolgatjuk bele a nem túl sokféle alapanyagot, majd a második forralással egy időben kenyeret pirítunk és mehet az asztalra az egész.
Ui.: Nem a reklám helye, hanem tapasztalat: Karavánnal a legfinomabb.

Hozzávalók:
8 gerezd fokhagyma (vagy ízlés szerint több-kevesebb)
10-15 dkg füstölt sajt (Karaván) -én a 15-re szavazok, de 10-zel is működik
2 ek. vaj
1 ek. liszt
só, bors, szerecsendió
1 kis csokor petrezselyem
1 ek. ízfokozómentes zöldségpor (vagy fél liter alaplé)

pirított kiflikarika vagy barna kenyér

Így készítem:
A fokhagymákat megtisztítom, összezúzom. A vajat megolvasztom, a liszttel összekeverem, aranybarnára pirítom, majd odakészítek kb. egy liter hideg vizet(és/vagy az alaplevet) a kezem ügyébe, és a rántásra dobom a fokhagymát. Pár másodpercig kavargatom, majd a hideg vízzel a forró rántást felengedem és simára keverem, majd hozzáadom a zöldséges ízesítőt.
A sajtot közben lereszelem, majd, ha már forró a leves, belerakom azt is. Fűszerezem szerecsendióval, borssal, és apróra vágom a petrezselymet. Eddigre a sajt nagyjából elolvad. Én jobban szeretem, ha sem a fokhagymának, sem a sajtnak nincsenek nagyobb darabjai a levesben, ezért botmixerrel krémesíteni szoktam. Ezért aztán a petrezselymet sem aprítom össze túlságosan, hanem ezt is a mixerre bízom. A turmixolás után megkóstolom, hogy elég sós-e a leves, és ha kell, korrigálok.
Sütőben pár perc alatt megpirítom a kenyérkockákat, és azon melegében tálalom a levessel együtt. Biztos siker!

Mc'coppintva - szezámmagos halszeletek pikáns tartárszósszal

Valamikor nagyon régen, az úgy volt, hogy hmm.. izé... szóval jártam a McDonaldsba. Ejj, máris hazudok (szájrapacsi), van egy bizonyos szituáció, amikor bizony most is betévedünk a megdobálszba, de ezt most nem fogom elmesélni, nemám. Ezen ritka eltévelyedések ellenére most már a hétköznapi életben fenntartásaim vannak velük szemben, viszont akkor nagyon régen, még zöld koromban volt egy szendvics amiért különösen odavoltam, úgy hívták, hogy Fish Mac. Ebben a fismekben volt egy szép szelet rántott hal, meg egy nagyon addiktív majonézes jellegű szósz, amiben volt valami pikáns ropogós kiegészítő, szerintem hagyma és savanyúuborka. Elmerészkedtem a megdobálsz honlapra és meglestem az ex-szerelmem, de mostanra eléggé megváltozott Filet'o'fish-nek hívják, és nem említenek mellette csak sajtot és tartármártást.
A régi idők emlékére elhatároztam, hogy létrehozom a házi változatot, ami azóta is tarol, azaz ha bekattan a halevés kötelességszerű érzése, leggyakrabban ezt készítek.
A szószos kísérletek már első alkalommal sikeresek voltak: joghurt, majonéz, mustár, nagyon finomra vágott savanyúuborka és kevéske újhagyma vagy vöröshagyma, esetleg kapor - pont annyira finom, mint amennyire egyszerű, és a hallal egymásnak lettek teremtve.
A mélyolajban sütést ejtettem, így nem panírozom "rendesen", csak szezámmaggal kevert zsemlemorzsában forgatom meg a halszeleteket, majd evőkanálnyi vajon kisütöm. Így is lesz rajtuk egy kis ropogós ízes kéreg.
Kis kitérő a tengeri hal, friss hal, fagyasztott hal problémakörhöz: mindig nagyon megviselt, mikor a gyorsfagyasztott tőkehalfilé fele eltűnt a főzés végére, de az édesvízi vietnami pangasiusszal e téren sokkal kedvezőbbek a tapasztalataim, azaz a bazi nagy szeletekről (kilóg a serpenyőmből a vége) nem derül ki szobahőmérsékleten, hogy a fele jég (van rajta, de nem vészes annyira) , másrészt amekkora méretben a tűzre kerül, akkorában is jön le róla. A "friss"(= nem gyorsfagyasztott) pangasius viszont még sokkal jobb, mert a húsa annyira tömör és rugalmas amikor megsül, hogy akár csirkemellfilé is lehetne. Amikor fagyasztottból csinálom, akkor ki szoktam olvasztani előre, így biztosan nem lesz belőle párolt hal sült helyett.
Krumplipüré vagy tört burgonya, rizs, párolt vegyes zöldség az ideális körete.

Hozzávalók (4 személyre):
1 kg halfilé (én a pangasiuszt szeretem a legjobban)
1 citrom
só, bors
10 dkg zsemlemorzsa
5 dkg szezámmag
2 evőkanál vaj

a szószhoz:
1 kis doboz natúr joghurt
4 evőkanál majonéz
3-4 közepes méretű csemegeuborka
1 teáskanálnyi reszelt vöröshagyma vagy 1 szál újhagyma
1 tk. mustár
1 tk. citromlé
1 kk. szárított kapor
só, bors
csipetnyi porcukor

Így készítem:
Először a szószt csinálom meg, hogy az ízei összeérjenek. Az uborkát körömnyi darabokra vágom, az újhagymát vékonyan felkarikázom, vagy egy darabka vöröshagymát megreszelek. Egy tálkában összekeverek mindent: joghurtot, majonézt, mustárt, citromlét, kaprot, meg a felaprított zöldségeket, és sóval-borssal, pici cukorral ízesítem.
A halat én ki szoktam engedni előre, így nem ázik le róla a bunda. A citromlé felével meglocsolom (a másik felével sütés után csepegtetem meg), majd sózom, borsozom. Egy nagy serpenyőben megolvasztom a vaj felét (egyszerre csak két nagy szeletet tudok kisütni, mondjuk egyszerűbb dolgozni velük, ha félbevágjuk őket), és míg forrósodik, egy lapostányérra kiszórom a zsemlemorzsát és a szezámmagot. Összekeverem, és gyorsan megmártok benne két halszeletet úgy, hogy nagyjából mindenhol legyen morzsa. Azonnal a forró serpenyőbe rakom, és 2-3 perc alatt átsütöm őket. Ezután egy konyhai papírtörlővel eltüntetem a lepergett morzsákat-magokat a serpenyőből, és megsütöm a maradék szeleteket is. A forró halat megpöttyözöm a maradék citromlével, és tálalhatok is.

Lencsesaláta mustáros csirkemellel

A saláta szó hallatán nem csak zöld levelekre kell asszociálni, hiszen a hideg idő beköszöntével megérkeznek a szárított hüvelyesek is az asztalra. Jó bennük, hogy az évszaknak megfelelően kicsit laktatóbbak, ám mégis egészségesek. Tipikus téli étel a sárgaborsó és a lencse. Hideg, ködös estén egy tál gőzölgő sárgaborsófőzelék, a tetején pirított hagymával... Isteni finom, azonban nem kell leragadni a főzeléknél-levesnél, néha mást is lehet készíteni belőlük.

Salátának nevezni ezt az ételt talán kicsit megtévesztő, hiszen önálló vacsoraként is megállja a helyét. A lencse, különböző zöldségekkel turbózva köretként szerepel, ehhez jön a mustárral alaposan bekent, hirtelen kisütött, végül fokhagymával illatosított csirkemell. Én egy könnyű joghurtos-majonézes mártást is adtam mellé, ami szépen összesimította az ízeket. Az alapötletet egy nagyon régi Príma Konyhában láttam, az általam amúgy elég vegyes összképűnek ítélt újság végén kiabált nekem ez a recept már jó ideje, de mindig elfejtkeztem róla, csak az évszakonkénti rendes ötletgyűjtéskor ugrott be megint. Újabban azonban listát írok az "elkészítendőkről", így fókuszban maradt a lencse.

Ha van lehetőség rá, érdemes egy kicsit előre dolgozni: összeállítani a salátát, mustárba pácolni a csirkét, és másnap nincs más tennivaló, mint kisütni a húst és enni. A hűtős pihenő a saláta ízeinek is jót tesz - ezt tapasztaltam, amikor másnap dobozos ebéd formájában ettem meg a maradékot.

Hozzávalók (4 adag):
a salátához:
30 dkg lencse
2 babérlevél
1 piros kaliforniai paprika
1 közepes fej lilahagyma
2-3 csemege savanyúuborka

az öntetéhez:
1 nagy evőkanál mustár
4 ek. olívaolaj
1 ek. fehérborecet
1 tk. citromlé
1 mk. porcukor
1 kis gerezd fokhagyma
só, bors

A húshoz:
2 csirkemellfilé
2-3 evőkanál mustár
só, bors
2 evőkanál vaj
3 gerezd fokhagyma

A mártáshoz:
1 kis doboz natúr joghurt ( vagy fél doboz joghurt és fél doboz tejföl)
2 evőkanál majonéz
csipet cukor, só
őrölt bors
kevés citromlé

Így készítettem:
A lencsét beáztattam (beáztatás nélkül is lehet lencsét főzni, de azt tapasztaltam, hogy ha az áztatóvizet leöntjük róla, akkor kevésbé puffaszt - van, aki szerint fel kell forralni, és azután ezt az "első" vizet leönteni róla), egy óra alatt dagadt valamicskét, leöblítettem és feltettem főni némi babérlevél és só társaságában. A lencse keménysége ellenére egészen elviselhető idő alatt megpuhul - különösen, hogy ezúttal kifejezetten nem kell szétfőzni, a salátában a málló szemek nem túl esztétikusak ugyebár.
Míg a lencs fő, sokmindent elő lehet készíteni: a hagymát karikára, a paprikát és a savanyúuborkát minél apróbb darabokra vágom, és egy nagy tálba szórom. Ezután elkészítem a salátaöntetet, ami rém, egyszerű: az összes hozzávalót elkeverem, hogy sűrű, fényes anyagot kapjak. Ez tulajdonképpen egy lazán vett vinaigrette mártás.
A csirkemelleket vízszintesen félbevágom, hogy négy szép szeletet kapjak, majd besózom, végül mustárral jó alaposan megmasszírozom. Egy kis borsot is szórok rá és félreteszem.
A fokhagymagerezdeket meghámozom és finomra zúzom, erre majd a hússütés végén lesz szükség.
A joghurtos tartárféle mártáshoz is összekeverek mindent, kellemesen savanykásra ízesítem.
Eddigre a lencse jó eséllyel elkészült, így leszűröm és a babért kidobom. Kicsit hűlni hagyom, majd összekeverem a többi zöldséggel és az öntettel. Félreteszem, hogy míg a hús készül, magába szívja az ízeket, vagy be a hűtőbe, ha másnap lesz tálalva.
Előveszek egy nagy serpenyőt, megolvasztom benne a vajat (ha nem fér bele az összes hús egyszerre, felezek). Nagy lángon megkapatom a csirkemell egyik felét, majd fordítok rajta, lejjebb veszem a hőt és 2-3 perc alatt átsütöm. A forró csirkemellszeletekre ecsettel vagy hőálló ujjal rákenem a zúzott fokhagymát, és készen vagyok.

Letisztult ízvilág: Hagymaleves

Hagymaleves volt az egyik legrégebben futtatott ételem, amit gyakran készítek. Ám időközben némi változáson ment keresztül. Persze magamtól nem változtattam volna rajta, de a kényszer szülte verzió lett azóta az alap.Manapság már nem módosítok rajta, eljött hát az idő, hogy kőbe -pontosabban fájlba - véssem az elkészítést.

Majdnem egy éve már, hogy először mentem látogatóba Zürichbe, és az ott töltött egy hét hétköznap délutánjait azzal töltöttem, hogy az apartman főzésre alkalmatlannak nyilvánított konyhasarkában megpróbáljak összehozni valami tápfélét a "dolgozóból" megtérő páromnak. Első nap rögtön hagymalevest terveztem be, mivel azt nagyon-nagyon szereti. Azonban menet közben jutott eszembe, hogy nincs kéznél semmiféle fűszer, amit a levesbe szoktam rakni, csak mustár. Jobb híján alaposan bemustároztam a levest, és előre felhívtam a figyelmet rá, hogy ez most nem teljesen olyan, mint otthon szokott volt lenni. Teljesen ledöbbentem, amikor közölte, hogy ez még jobban ízlik neki, mint az eredeti. Így a kényszer szülte mustárosság bevonult a receptbe.
A másik változás a sűrítés terén történt. Régebben tejszínnel elkevert liszttel vagy keményítővel tettem testesebbé a levest, de rájöttem, hogy maga a hagyma is megteszi ezt a szolgálatot - feltéve, hogy tisztességtelen mennyiséget használok fel belőle. Így a hagymalevesem a végső formájában egy krémes, sűrű leves, amiben csak a hagyma, a mustár és némi kakukkfű dominál, és tejszín teszi lágyabbá az ízeket. Elmaradhatatlan párja a pirítós rajta olvadozó sajtszeletekkel.
Hozzávalók (2-3 adag):
4 nagy fej hagyma (vagy 3 nagyon-nagyon-nagy, összesen kb. fél kiló)
3 ek. vaj
3 ek. olívaolaj
1 dl tejszín
2-3 evőkanál mustár
kakukkfű
só, bors

Így készítem:
A hagymát felkarikázom, ehhez a legegyszerűbb valami mandolinfélét/ szeletelőt igénybe venni. (Legutóbb olyan lelkesen gyalultam, hogy a körmöm-ujjam hegyéből is sikerült egy kicsit leszelnem.). Egy fazékban az olívaolajat és a vajat összemelegítem, és rádobom a hagymát. Közepes lángon pirítom, majd lefedve kis lángon párolom, csak néha keverem meg. Az a jó, ha
aranybarna lesz, azaz kicsit karamellizálódik miközben puhul. De vigyázni, ha már odaégett akkor az egész leves keserű lesz amennyiben a túl sötét darabokat nem dobjuk ki!

Kb. negyedóra alatt a hagyma elszíneződik és megpuhul, ekkor felengedem egy kevés vízzel (max. fél liter), sóval-borssal, sok mustárral ízesítem és összeforralom, majd kakukkfüvet szórok hozzá. Előkapom a botmixert és simára turmixolom a levest, majd a tejszínt hozzáöntöm, elkavarom és kész.
Közben kockára vágott kenyeret-zsemlét, vagy kiflikarikákat vajon megpirítok, sajtot reszelek, és a levest ezekkel együtt tálalom.